http://www.vitapet.hu/klubtagsag

Állandó oldalak

Friss topikok

Két történet jut eszembe, amikor azzal szembesülök, hogy egy tulajdonos hevesen tiltakozik, amikor hisztérikusan vakaródzó cicájáról azt találom mondani, hogy bolhás.

A második történet a kertvárosból való. Édes, idős házaspár járt hozzám rendszeresen a rendelőbe. 5-6 macskájuk mindig adott okot a látogatásra, pedig nem volt közel a rendelő a házukhoz. El sem tudom képzelni, hogyan verekedték át magukat ezen a nagy úton, gyalog, kezükben a macskaszállító boksszal, amelyben néha 2-3 riadt cica is pislogott. Néha csak fültisztításra, karomvágásra jöttek. Valószínűleg ez volt mindig a hét eseménye egyszerű, takaros kis életükben, mert maga a probléma csak későn került elő, elsőként mindig meg kellett tárgyalnunk a családi állapotomat, és a hogylétemet. Mivel rendszerint délelőtt, betegek szempontjából kevéssé frekventált időpontokban érkeztek, nem bántam a kedves beszélgetéseket.

Beszélni csak Panni néni beszélt, Jóska bácsi kvázi tök süket volt. Nagyon szépen, artikulálva és ízesen beszélt, mint valami színésznő. Apró termetű, izzó tekintetű nénike volt. Ősz haja gondosan, művészi kontyba felfogva. Valaha gyönyörű nő lehetett. Barna szeme sok éve ellenére is huncutul csillogott mindig, hozzá lelkesen beszélt - amikor csak módja volt rá.

Utólag aztán Panni néni minden fontos információt eltátogott "a Papának", ahogy ő nevezte hites urát. Leggyakrabban a következő beszélgetés zajlott le:

 

- Férjhez ment már, aranyos Doktornő?

- Nem, még nem.

- Jajjj! Ne is! Nem szabad!!! Inkább utazgasson! Én is bár azt tettem volna! Nézze meg most ezt az Öreget! Tök süket! És én 50 ééééve, érti? ÖTVEN éve viselem el a dolgait! Gondolja csak el...Ó, bár utaztam volna inkább! annyi szép hely van a világon... - majd hátrafordulva a Papához: - A DOK-TOR-NŐŐŐŐ MÉÉG HAJADON!

- Igen, szép haja van. - helyeselt beleegyezőleg Jóska bácsi.

- NEEEEM! - tiltakozott kézzel-lábban Panni néni, - MONDOM HA-JA-DON. NINCS FÉÉÉRJNÉÉÉL!

- Jaaaa... - bólogatott a Papa mosolyogva, és érezte, hogy jobb, ha erre nem mond többet, mert sehogy se jöhetne ki a szituból győztesen. Felesége lemondóan intett.

Aztán végre rátérhettünk arra is, amiért valójában jöttek (?), a macskák bújára-bajára.

 

Egyszer azonban tőlük szokatlan módon nem csak azt kérdezték telefonon, hogy mikor vagyok bent, hanem megkértek, hogy menjek ki házhoz, mert az egyik cica borzasztóan vakaródzik. És egyúttal persze vigyek még tizenkét macskafülnyi fültisztító folyadékot...

Asszisztensemmel kiérve a megadott címre, cseppet sem lepett meg a látvány: Takaros, apró házikó, gyönyörűen rendben tartott kerttel, mint valami mesében. Pár csengetés után a házikó mögül kikukucskált Panni néni, szemében a szokásos huncut fénnyel: - Jövök már!

A panaszos cica kivételesen nem volt felkészülve a látogatásomra, így nem bújt el sehova, egy piros műbőrrel bevont konyhaszéken szendergett békésen.

- Ő az! - mutatott a "vádlottra" a nénike. - PAPAAAA! Gyere, fogd meg Incikét! - majd, amikor nem jött válasz, gyorsan meggyőztem, hogy hagyja szegény Jóska bácsit, az asszisztensnőmmel hamar a végére járunk a rejtély felderítésének.

Nem is telt fél percbe sem, hogy megtaláljuk az egyik akrobata bűnöst, bár fekete szőr révén elég nehezen volt látható. Az "ujjlenyomatait" azonban elfelejtette letörölni, vagyis hagyott hátra sok ürüléket, s a gyakorlott szemnek nem okoz gondot ilyenkor a vétkes leleplezése.

 

macskapletykaszinesk.jpg

 

Panni néni elhűlve vette tudomásul a vizsgálat eredményét: bolha! Miután felvilágosítottuk róla, hogy ne aggódjon, ez a legjobb háztartásban is előfordul, előkaptuk az e célra bepakolt "csodaszert" (merthogy azért sejtettük, hogy ez lesz az ok), és az összes macskát, akit elértünk, lekezeltünk vele. A néni érdekes módon ezúttal nem kiabált, amikor a felbukkanó Jóska bácsihoz beszélt, sőt, inkább hangtalanul formázta a szitokszót: BOL-HÁÁÁS...

Miután minden fület tisztára varázsoltunk és minden bundát bolhátlanítottunk a háztartásban, búcsúzóra vettük a figurát, mert még vissza kellett érni a rendelőbe időben. A két öreg együtt kísért ki minket. Panni néni a diagnózis felállítása óta szokatlanul csendben volt. Amikor már majdnem kiértünk a kapuhoz, odahajolt mellém, és azt súgta:

- Azért a szomszédoknak majd inkább azt mondom, allergiás... Nehogy rosszra gondoljanak. - mondta cinkosan, de ezúttal félig komoly arca elárulta, hogy ennek a fele sem tréfa! Így megnyugtatóan mosolyogva hagytam rá:

-Rendben!

 

Nem tudom, mi "rosszat" gondolhattak volna a szomszédok, vagy hogy az allergia miért jobb állapot, mint a bolhásság, mindenesetre tiszteletben tartottam véleményüket. Talán attól féltek, hogy csorba esik a hírnevükön, miszerint igen tiszta háztartást visznek. Már ÖTVEN ÉVE.

Címkék: betegség egészség macska bolha viszket bolhairtás vakarózik bolhásság

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutyabaja.blog.hu/api/trackback/id/tr704581938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása