Kutyabaja

Bizonyosan sokunkban felmerült már a kérdés: Hogy jön a nyuszi a Húsvéthoz? Ráadásul egy olyan speciális nyúl, amelyik tojásokat tojik… Vagy itt van még a bárány, a kiscsibe vagy a kacsa. Nézzünk kicsit a hagyományok mögé!

Dél Korea a világ egyik legjobb internet-lefedettségével rendelkező ország. A lakosság majd' kétharmada használ okostelefont. Ezáltal azonban nem mindennapi kihívással kell szembenéznie az ottani kormánynak: adataik szerint 680ezer, 10 és 19 év közti fiatal (kb. 10%) internetfüggő lett.

Egyrészről igyekeznek korlátozni az ifjú netszörfösök éjjeli világháló-hozzáférését (éjfél és reggel 6 közt 16 éven aluliak számára kényszerű üzemszünetet tartanak), másrészről pedig próbálják őket visszacsalni a 3 dimenziós világba. Ennek keretében hirdették meg a lovasterápiát, mint lehetőséget a komoly viselkedészavar gyógyítására.

Elgondolkodtál már azon, hogy kedvenced hogy éli meg a Karácsonyt? Sokan azt hiszik, egy kutya, cica, vagy akár egy kis papagáj nem tudja, mi a Karácsony. Valóban, ők nem értik, mi ez az egész, de rájuk is hat a sok izgalom, készülődés az Ünneppel kapcsolatban. Most egy kedves csahos barátom sorait teszem itt közzé, hátha más gazdik is tanulnak belőle, és megértik, milyen lehet a Karácsony – négy lábon.

Október 15. - a Fehér Bot Világnapja. Ez indított arra, hogy ezúttal ne egy korábban velem megesett történetet írjak le, hanem egy olyan témáról készítsek afféle riportot, ami már nagyon régóta érdekelt. Egy vak ember, és egy vakvezető kutya mindennapjaival szerettem volna kicsit megismerkedni.

Amikor látunk egy ilyen párost - embert és kutyáját, akik tökéletes harmóniában közlekednek egymás mellett az utcán, és valami megfoghatatlan, titkos szövetség jegyében rezdülnek együtt, azt hiszem, sokan vagyunk úgy, hogy szívesen faggatóznánk, hogyan élnek, mi a titkuk. Csak épp nem illik/pont nincs rá időnk/"De hogy szólítsam meg?". Nos, nekem most adódott egy ilyen lehetőség, és remélem, hogyha leírom a záporozó kérdéseimre kapott válaszokat, talán az olvasóim is betekintést nyerhetnek, milyen az élet egy fedél alatt egy négylábú hőssel.

Teknős Béla egy jóképű, apró állatka volt, márkáját tekintve vörösfülű ékszerteknős. Egy hideg, januári napon látogatott el a rendelőnkbe konzultáció céljából, s mivel kollegáim nemigen szerettek akkoriban ilyen kis lényekkel foglalatoskodni, hát rám várt a feladat, hogy Béla panaszaira gyógyírt találjak.

Már érkezése sem volt hagyományos, ugyanis gazdája, egy kedves, középkorú úr, gondolván, hogy ne maradjon víz nélkül a rövid útra sem, amit a rendelőig tettek meg, hát egy vízzel félig megtöltött, kiszuperált festékesvödörben hozta el a teknőst. Igaz, a vödör jól körbe volt bugyolálva törülközőkkel hőszigetelés céljából, mégis majd' hanyatt estem, amikor megláttam Teknős Bélát, folyamatosan úszva, az elemekkel dacolva (ha azt akarta, hogy kiérjen a feje a vízből, úsznia kellett). Szomorú kis szemei segítségkérően meredtek rám, s én rögtön a megmentésére siettem. Még mielőtt a panaszokat meghallgattam volna, elmondtam a gazdinak, hogy egy ékszerteknőst mindenképp szárazon kell szállítani, semmi baja nem lesz, ha nem éri víz folyamatosan, attól viszont annál inkább nagy baja lesz, hogyha megfázik. Bizony, ezek a kis jószágok olykor még tüdőgyulladást is kapnak, amit nem egyszerű kikezelni, már ha egyáltalán lehet.

Kivettem hát szegény párát kényszerfürdőjéből, és letettem egy jó nagy törülközőre a vizsgálóasztalon. Már ahogy megfogtam, éreztem, milyen könnyen összenyomódik a páncélja, de még semmit sem szóltam, megvártam, hogy Béla "sofőrje" tolmácsolja a kis fickó tüneteit.

A teknős állítólag már elfújhatta volna első szülinapi tortáján a gyertyát (már ha lett volna, aki süt neki ilyet), bár én azt hittem, pár hetes csak, ugyanis páncélja átmérője testvérek között is kevesebb volt, mint 5 centi. Ami miatt azonban nem várhatott tovább komfortos kis terráriumában, és mindenképp látogatásra sarkallta aggódó gazdáját. Az az évágya volt. Azazhogy az étvágya hiánya. Béla méla undorral fordult el a csipesszel felkínált (teknős)ínycsiklandó falatoktól már vagy egy hete. Faggatózásomra, hogy mi az uraság menüje, kiderült, amit akár előre borítékolhattam volna, hogy egy igazi teknős-kínzó étrend állt Bélánk rendelkezésére: az ún. szívmix.

Ez a rettenet valami marhaszívből és egyéb belsőségekből kutyult mixtúra, ami szerencsétlen jobb sorsa érdemes kis hüllőket ízileg valamiért nagyon elcsábítja, csak aztán hosszú távon épp ebből vannak a gondok. Ugyanis a létfontosságú kálciumot minimális mennyiségben tartalmazza, ellenben foszforban jó gazdag, ami még tovább rontja annak a hangyányi kálciumnak a hasznosulását a szervezetben. S mivel a teknősök anyagcseréje ugyancsak lassú, mire már a probléma kialakul, valóban nagy lehet a baj. Béla szegény először csak a páncéljából "spórolta ki" a kálciumot, amitől az olyan lett, mintha valami gumiból építgette volna. Két ujjam közé fogva könnyedén összenyomhattam volna, ha nem vigyázok rá. Később a szemei és a lábai is ödémásodtak, és egyre nehezebben is mozgott. Valamikor ekkortájt tűnhetett el az étvágya is a süllyesztőben.

Két történet jut eszembe, amikor azzal szembesülök, hogy egy tulajdonos hevesen tiltakozik, amikor hisztérikusan vakaródzó cicájáról azt találom mondani, hogy bolhás.

Két történet jut eszembe, amikor azzal szembesülök, hogy egy tulajdonos hevesen tiltakozik, amikor hisztérikusan vakaródzó cicájáról azt találom mondani, hogy bolhás.

A napokban egy régi ismerősöm keresett meg azzal a kérdéssel, hogy tudok-e neki segíteni a kutyájával kapcsolatban, merthogy szeretné őt is elvinni popsiöblítésre. Némi időbe telt, mire leesett, hogy kolon-hidroterápiára gondol...