http://www.vitapet.hu/klubtagsag

Állandó oldalak

Friss topikok

Bizonyosan sokunkban felmerült már a kérdés: Hogy jön a nyuszi a Húsvéthoz? Ráadásul egy olyan speciális nyúl, amelyik tojásokat tojik… Vagy itt van még a bárány, a kiscsibe vagy a kacsa. Nézzünk kicsit a hagyományok mögé!

 

Szólj hozzá!

Dél Korea a világ egyik legjobb internet-lefedettségével rendelkező ország. A lakosság majd' kétharmada használ okostelefont. Ezáltal azonban nem mindennapi kihívással kell szembenéznie az ottani kormánynak: adataik szerint 680ezer, 10 és 19 év közti fiatal (kb. 10%) internetfüggő lett.

Egyrészről igyekeznek korlátozni az ifjú netszörfösök éjjeli világháló-hozzáférését (éjfél és reggel 6 közt 16 éven aluliak számára kényszerű üzemszünetet tartanak), másrészről pedig próbálják őket visszacsalni a 3 dimenziós világba. Ennek keretében hirdették meg a lovasterápiát, mint lehetőséget a komoly viselkedészavar gyógyítására.

Címkék: egészség állat érdekesség lovasterápia

Szólj hozzá!

Elgondolkodtál már azon, hogy kedvenced hogy éli meg a Karácsonyt? Sokan azt hiszik, egy kutya, cica, vagy akár egy kis papagáj nem tudja, mi a Karácsony. Valóban, ők nem értik, mi ez az egész, de rájuk is hat a sok izgalom, készülődés az Ünneppel kapcsolatban. Most egy kedves csahos barátom sorait teszem itt közzé, hátha más gazdik is tanulnak belőle, és megértik, milyen lehet a Karácsony – négy lábon.

Címkék: kutya állat macska Karácsony

Szólj hozzá!

kutyabajalogo5.jpg

Címkék: kutya állat macska logo nevet kutyabaja

Szólj hozzá!

Október 15. - a Fehér Bot Világnapja. Ez indított arra, hogy ezúttal ne egy korábban velem megesett történetet írjak le, hanem egy olyan témáról készítsek afféle riportot, ami már nagyon régóta érdekelt. Egy vak ember, és egy vakvezető kutya mindennapjaival szerettem volna kicsit megismerkedni.

Amikor látunk egy ilyen párost - embert és kutyáját, akik tökéletes harmóniában közlekednek egymás mellett az utcán, és valami megfoghatatlan, titkos szövetség jegyében rezdülnek együtt, azt hiszem, sokan vagyunk úgy, hogy szívesen faggatóznánk, hogyan élnek, mi a titkuk. Csak épp nem illik/pont nincs rá időnk/"De hogy szólítsam meg?". Nos, nekem most adódott egy ilyen lehetőség, és remélem, hogyha leírom a záporozó kérdéseimre kapott válaszokat, talán az olvasóim is betekintést nyerhetnek, milyen az élet egy fedél alatt egy négylábú hőssel.

Címkék: kutya vakvezető fehér bot napja

1 komment

Teknős Béla egy jóképű, apró állatka volt, márkáját tekintve vörösfülű ékszerteknős. Egy hideg, januári napon látogatott el a rendelőnkbe konzultáció céljából, s mivel kollegáim nemigen szerettek akkoriban ilyen kis lényekkel foglalatoskodni, hát rám várt a feladat, hogy Béla panaszaira gyógyírt találjak.

Már érkezése sem volt hagyományos, ugyanis gazdája, egy kedves, középkorú úr, gondolván, hogy ne maradjon víz nélkül a rövid útra sem, amit a rendelőig tettek meg, hát egy vízzel félig megtöltött, kiszuperált festékesvödörben hozta el a teknőst. Igaz, a vödör jól körbe volt bugyolálva törülközőkkel hőszigetelés céljából, mégis majd' hanyatt estem, amikor megláttam Teknős Bélát, folyamatosan úszva, az elemekkel dacolva (ha azt akarta, hogy kiérjen a feje a vízből, úsznia kellett). Szomorú kis szemei segítségkérően meredtek rám, s én rögtön a megmentésére siettem. Még mielőtt a panaszokat meghallgattam volna, elmondtam a gazdinak, hogy egy ékszerteknőst mindenképp szárazon kell szállítani, semmi baja nem lesz, ha nem éri víz folyamatosan, attól viszont annál inkább nagy baja lesz, hogyha megfázik. Bizony, ezek a kis jószágok olykor még tüdőgyulladást is kapnak, amit nem egyszerű kikezelni, már ha egyáltalán lehet.

Kivettem hát szegény párát kényszerfürdőjéből, és letettem egy jó nagy törülközőre a vizsgálóasztalon. Már ahogy megfogtam, éreztem, milyen könnyen összenyomódik a páncélja, de még semmit sem szóltam, megvártam, hogy Béla "sofőrje" tolmácsolja a kis fickó tüneteit.

vörösfülű2.jpg

Vörösfülű ékszerteknős

(ez nem a Béla, csak illusztráció. Innen loptam: www.blogs.ncmls.org/keepers/2011/09/05/dont-let-them-go)

A teknős állítólag már elfújhatta volna első szülinapi tortáján a gyertyát (már ha lett volna, aki süt neki ilyet), bár én azt hittem, pár hetes csak, ugyanis páncélja átmérője testvérek között is kevesebb volt, mint 5 centi. Ami miatt azonban nem várhatott tovább komfortos kis terráriumában, és mindenképp látogatásra sarkallta aggódó gazdáját. Az az évágya volt. Azazhogy az étvágya hiánya. Béla méla undorral fordult el a csipesszel felkínált (teknős)ínycsiklandó falatoktól már vagy egy hete. Faggatózásomra, hogy mi az uraság menüje, kiderült, amit akár előre borítékolhattam volna, hogy egy igazi teknős-kínzó étrend állt Bélánk rendelkezésére: az ún. szívmix.

Ez a rettenet valami marhaszívből és egyéb belsőségekből kutyult mixtúra, ami szerencsétlen jobb sorsa érdemes kis hüllőket ízileg valamiért nagyon elcsábítja, csak aztán hosszú távon épp ebből vannak a gondok. Ugyanis a létfontosságú kálciumot minimális mennyiségben tartalmazza, ellenben foszforban jó gazdag, ami még tovább rontja annak a hangyányi kálciumnak a hasznosulását a szervezetben. S mivel a teknősök anyagcseréje ugyancsak lassú, mire már a probléma kialakul, valóban nagy lehet a baj. Béla szegény először csak a páncéljából "spórolta ki" a kálciumot, amitől az olyan lett, mintha valami gumiból építgette volna. Két ujjam közé fogva könnyedén összenyomhattam volna, ha nem vigyázok rá. Később a szemei és a lábai is ödémásodtak, és egyre nehezebben is mozgott. Valamikor ekkortájt tűnhetett el az étvágya is a süllyesztőben.

Ha nem jönnek el hozzám látogatóba, talán már az izmai is felmondták volna a szolgálatot pár napon belül, és szegény jobb sorsra érdemes páncélos lovag fájdalmas görcsök közepette kimúlt volna.



Megbeszéltem a férfivel, hogy felejtsük el egy életre a szívmixet. Ahogy egyik kedvenc tanárom az egyetemen mondta: „Képzeljük el, mikor kapna le a tóból egy ékszerteknős egy gyanútlanul iszogató tehenet, hogy elrágcsálja a szívét? Ugye, sose? Hát, akkor inkább adjunk neki olyat enni, amit a természetben is megenne...” A leggyakoribb probléma egyébként, amit a tulajdonosok teknőseik ellen elkövetnek, az a tájékozatlanságból, vagy félretájékoztatásból adódó táplálási merénylet. Rossznyelvek szerint a díszállat-kereskedőknek az az érdekük, hogy hamar cseréljék a kis kedvenceket... Én inkább azt szeretném feltételezni, hogy a leendő tulajdonosok (főleg gyerekek) nagy izgalmukban elfelejtenek tájékozódni az adott állat tartási és táplálási igényeit illetően, aztán később már hiába kapnak észbe, ott a baj.

Visszatérve Teknős Bélához, megbeszéltük, hogy mivel tulajdonosa úgyis lelkes horgász, szépen eltesz a fagyasztóba felszeletelt apróhalat, úgy, minden részével, ahogy van, és ahogy a természetben Béla távolabbi unokatestvérei amúgy is eszik (vagyis mondjuk ki:szálkástul-belestül). Amúgy jobb állatkereskedésekben is lehet kapni apróhalat etetésre, és tán még azt a veszélyt is kiküszöböljük, amit a természetben jelen lévő paraziták jelentenek.

Ezzel azonban még nem oldottuk meg az étvágytalanság problémáját. Béla megkapta injekcióit (A- és D- vitamin, valamint kálcium), és vártuk a javulást.

Másnap újra jöttek, már jobb bőrben volt a kisöreg, élénkebb is volt, de étvágy még sehol. A halat is méla undorral utasította el. Újabb kálcium (a vitaminnal ilyenkor csínján kell bánni, mert túl is lehet adagolni, és egy ilyen apró állatnak amúgy is mini az adagja), de másnapra sem falta fel a csipeszt, amivel az ételt kínálták neki.



Ennek már a fele sem volt tréfa, bár a teknősök sokáig bírják evés nélkül, az állapotára tekintettel „tömésre” adtam a fejem. Kollegáim kinevettek, hogy mit küzdök ezzel, úgysem lesz eredmény. Vagy enélkül is erőre kap, vagy menthetetlen... Szerencsére azonban Béla úr szívesen jött 2-3 naponta a kezelésre, így ilyenkor bekevertem a mindennapi kenyerét: infúzió, kis glükóz, kálcium, és egy vékonyka csővel megszondáztam, s egyenesen a gyomrába küldtem a fura vacsorát.

Emellett szigorúan napkúrára fogtuk, ami tél lévén nem volt egyszerű, de a (természetesen csukott) ablak mögé napi fél órákra kitett kis állat meghálálta a törődést. Lassan, nagyon komótosan, ahogy ez egy előkelő teknőshöz illik is, a második héten elkezdett enni. Kimérten fogadta a számára új falatokat, de szerencsére hamar rájött, hogy tulajdonképpen ez nem is olyan rossz. Néhány alkalom után aztán már előírásszerűen falta a haldózisát, s a páncélja is szépen keményedett. Lábai újra izmosak, karcsúak lettek, és – mily meglepő – rohamos növekedésnek is indult teknős barátunk.



Amikor már jobban lett, persze nem kellett többet jönnie kezelésre, de gazdája szerencsére nagyon alapos ember volt, és később is beugrott néha a rendelőbe, hogy beszámoljon Teknős Béla hogylétéről, „aki” ezután már boldogan él, míg meg nem hal. Mint egy teknős-tündérmesében.



Címkék: betegség etetés egészség állat teknős hiánybetegség táplálás ékszerteknős kalciumhiány puha páncél D-vitamin hiány vörösfülű ékszerteknős

Szólj hozzá!

Két történet jut eszembe, amikor azzal szembesülök, hogy egy tulajdonos hevesen tiltakozik, amikor hisztérikusan vakaródzó cicájáról azt találom mondani, hogy bolhás.

Címkék: betegség egészség macska bolha viszket bolhairtás vakarózik bolhásság

Szólj hozzá!

 

Két történet jut eszembe, amikor azzal szembesülök, hogy egy tulajdonos hevesen tiltakozik, amikor hisztérikusan vakaródzó cicájáról azt találom mondani, hogy bolhás.

 

Címkék: egészség macska bolha parazita viszket bolhairtás bolhásság vakaródzik

2 komment

A napokban egy régi ismerősöm keresett meg azzal a kérdéssel, hogy tudok-e neki segíteni a kutyájával kapcsolatban, merthogy szeretné őt is elvinni popsiöblítésre. Némi időbe telt, mire leesett, hogy kolon-hidroterápiára gondol...

Címkék: kutya egészség méregtelenítés beöntés kolon hidroterápia colon hydrotherapia

2 komment

süti beállítások módosítása